Az Antall-kormány 1990. október 25-én, csütörtökön este ~65 százalékos benzináremelést jelentett be, mely következtében 56 forintra emelkedett a normálbenzin ára literenként. Az áremelést az öbölháború miatti olajár-növekedés és a szovjet olajszállítás akadozása okozta.
A kormány ezzel az intézkedéssel próbálta elrettenteni az embereket a nagymértékű felvásárlástól, mivel az országnak csak 3-4 napra volt elég olajtartaléka.
A taxisok kivonultak az Országház elé és kérték, hogy vonják vissza a döntést, mert így a megélhetésük kerül veszélybe. Siklós Csaba közlekedési miniszter azonban elutasította a követelésüket, mondván, nincs erre mód, az ország kényszerhelyzetben van. Erre a taxisok az utcára vonultak, és az ország több pontján megbénították a forgalmat.
Ezután több ezer taxis és fuvarozó bénította meg három napra Budapestet és az ország több városát. A blokád ideje alatt csak a tűzoltók, a mentők, valamint az országból kivonuló szovjet csapatok közlekedhettek zavartalanul.
Ez volt a demokratikus Magyarország első igazi nagy tömegtüntetése, a közlekedést országosan bojkottáló demonstráció során senki sem tudhatta, hogy fog reagálni az új államhatalom. A helyzet ugyan súlyos volt, de mind a rendőrség, mind a honvédség vezetői kijelentették, nem kívánnak erőszakhoz folyamodni.
A taxisblokád sikere alapvetően két dolognak volt köszönhető: 1990-ben Budapesten több taxis volt, mint New Yorkban: közel húszezren dolgoztak engedéllyel és legalább ötezren feketén. Összehasonlítva 2013-ban már csak hozzávetőlegesen hatezer taxi futott a főváros útjain.
A siker másik tényezője az volt, hogy a taxisoknak olyan kommunikációs hálózatuk volt, amivel akkor csak a rendőrség, a mentőszolgálat és a hadsereg rendelkezett. Mobiltelefon híján a CB rádió biztosította azt a kommunikációs rendszert, amely lehetővé tette az országot megbénító demonstrációt.
(forrás)