Regio34 A 34-es hívókörzet hírei
„Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz, s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!”
A két nemzet barátsága ezer éves múltra tekint vissza, a két kereszténységet felvevő, államalapító uralkodóház, az Árpád-ház és a Piaszt-dinasztia is jó viszonyt ápolt. Már ekkor, Géza fejedelem második feleségével elkezdődtek a lengyel-magyar uralkodói házasságok.
A lengyelek és a magyarok kölcsönösen támogatták egymást az éppen aktuális ellenség ellen és egy-egy vereség után pedig rutinszerűen kerestek menedéket egymás országában.
A török uralom alatt a barátság a lengyel királyok és az erdélyi fejedelmek között szövődött tovább, amit Báthory István fejedelem tetőzött be, amikor 1576-ban, a Jagellók kihalása után király nélkül maradt Lengyelországban őt választották uralkodóvá. Az 1848-1849-es magyar szabadságharcban a lengyelek lelkesen vettek részt Bem, Dembinski és Wysoczki vezetésével.
Az 1919-1921-es lengyel-szovjet háborúban Magyarország volt az egyetlen ország, amely segítséget: lőszert és fegyvereket ajánlott a lengyeleknek. A második világháborúban a két ország ellentétes oldalra került, de a magyarok az 1939-es lengyel összeomlás után, a német nyomás ellenére fogadták a lengyel menekülteket.
A 20. század közepére újra szinkronba került a két ország, az 1956-os események során előbb a magyarok tüntettek szolidaritásból a lengyelek mellett, aztán az ebből kirobbanó forradalommal vállaltak szolidaritást a lengyel tüntetők. A rendszerváltást, majd a NATO- és EU-csatlakozást pedig már egyszerre érte meg a két nemzet.
„Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” Stanisław Worcell (1849)
2006-ban Győrben a két ország köztársasági elnöke avatta fel az első köztéri lengyel-magyar barátság emlékművet.
