Home / Egyéb / Majoros Anna, az Állatrendőrséget Magyarországnak mozgalom főszervezője: Kivel “közös ügyünk” az állatvédelem?

Majoros Anna, az Állatrendőrséget Magyarországnak mozgalom főszervezője: Kivel “közös ügyünk” az állatvédelem?

A magyarországi állatvédelmi helyzet gyakorlatilag mára összeomlott. A kormány túl sokáig várt. Anna gondolatai a kialakult helyzetről.

Számtalan értelmezhetetlen szervezetet, tanácsot, konzultációt, szövetséget hoz létre és foglalkoztat – akik már majd egy éve ülésezgetnek – érdemi valós eredmény sehol. 

Míg a törvényi lehetőségeket szigorítgatják (amiket már eddig is csak BETARTANI kellett volna) – addig a háromszorosan túlterhelt menhelyek, civil állatmentők már nem bírják érdemi segítség nélkül az állami feladatot évek / évtizedek óta EGYEDÜL ellátni. 

Szégyen 141 milliót osztottak ki nemrég 67 menhelynek (ez 2 millió forint / szervezet) – egy olyan szégyen állatvédelmi helyzetben amikor Európában szinte egyedülálló módon csak nálunk nincs hathatós intézkedési terv az állatvédelemben.

Nálunk van a legtöbb kóbor állat, nálunk a világon legmagasabb az állatgyógyászati termék ÁFÁ-ja: ami a csillagokba emeli az állatorvosi költségeket – mind a civil mind az állatvédői területen. Ennek bevételét – az annak idején elhangzott ígéret szerint az állatvédelem költségvetésébe fogják fordítani – az évi 4 Mrd lenne – ennek töredéke kerül pályázatok kiírására.

Az ország vezetése vagy nem látja, vagy nem akarja, vagy nem tudja mi történik az országban.

Akármelyik is: RETTENETES HIBA, ami naponta állatok életébe kerül! 

Felháborító és undorító kegyetlenségektől, elképesztő és vérlázító állattartási körülményektől, naponta kínzásokról és szabályos kivégzésekről, rendszeres és megélhetés-szerű viadaloztatásról, szaporító- és gyepmesteri telepek állapotaitól és azok külföldi kereskedelmétől hangos a média! 

Az állattartási körülmények átfogó rendszeres kontrollja országosan minimális, pedig ilyen állapotok fényében indokolt lenne. Rémes, hogy már szinte jól beazonosítható régiókban “divattá” válik az állatkínzás, ami jogilag büntetendő bűncselekmény. 

A jegyzők túlterheltek, nincs szakapparátusuk ezen ügyek kezelésére, az állatvédelemmel kapcsolatos munkájukat senki sem ellenőrzi.  Jószerencsével rendőrök biztosítják a helyszínt, míg az állatvédő odamegy az állathoz, fényképeket készít, bizonyítékokat gyűjt.

Elhivatott, de a végletekig túlterhelt civil állatvédők, pár száz kisebb alapítványként működő magánszemély és néhány országos szintű nevesebb viszi a hátán az állatvédelmet, az állatmentést.  EREJÜKÖN és anyagi lehetőségeiken BŐVEN felül mentik a menthetőt intézményesített kéregetős KÖZADAKOZÁSOKBÓL! (hiszen az adó 1% is az) 


MINIMUM 30.000 kóbor kutya van az utcákon és vár ellátásra, ami különösen jelentős annak fényében, hogy az országban összesen 4-5 millió kutya él becslések szerint. Egy nemzetközi szervezet felmérése és véleménye szerint sajnos fürtökben lógnak a kóbor állatok Magyarország utcáin, akik sok helyen falkába verődve embereket, haszonállatokat támadnak meg.

Többtízezren követelnek KÖZPONTOSÍTOTT állami szintű képviseletet és egy hatáskörrel rendelkező hivatalos szervet: ÁLLATVÉDELMI OMBUDSMAN-t és ÁLLATRENDŐRSÉG-et.

Ezt egyedül az ellenzék hallotta meg – de a beadványukat, mint a morzsát lesöpörték – a több éves gyakorlatnak megfelelően – a parlamenti asztalról. 

A jelen helyzet pedig mindennél elkeserítőbb. A háromszorosan túlterhelt menhelyek nem bírják még se erővel, se anyagiakkal, se fizikailag sem pedig finanszírozni tovább a tulajdonképpeni ÁLLAMI FELADATOT. 

Itt a hideg, itt a tél, itt a fagy. A saját telephelyen lévő állatoknak szinte nincs mit enni adni – közösségi oldalakon könyörögnek 1000 – 5000 Ft-okért – az eddig is jórészt civil adományozásból fenntartott állatvédelem – most aligha számíthat bőkezű adományozókra a covid idején mindenki megcsappant anyagi keretei között. 

Az államnak nem “kegye”, hogy az állatvédelmet divat témává emelve marketinggel azt szem elé teszi, hanem ÉVEK ÓTA ELMARADT kötelessége lenne azon segíteni – pláne a befizetett adónkból és főleg a gyilkosképző vadászexpora elköltött több tíz milliárdok fényében. 
AZONNALI érdemi anyagi segítség kellene, hogy a kisebb szervezetek, menhelyek, civil lakossági állatmentők legalább lélegzethez tudjanak jutni tavaszig.
Élelem, szalma, ketrec, orvosi költségekre fedezet, közüzemi költségekre kedvezmény vagy átvállalás.

Nem elég a mentális leterheltség – ami a munkájukkal jár: az elesett, elütött, kitett, gyakran megkínzott, bántalmazott állatokkal orvoshoz rohangálni, segítséget szerezni az utaztatáshoz – még a közösségi médiában is szó szerint KOLDULNI kényszerülnek.

Ez mindenki számára megalázó helyzet és tarthatatlan! 

Ha a kormánytagoknak pózolni van módjuk és idejük a kedvenceikkel elvárható lenne, hogy a helyzetről minimum tájékozódjanak és ha ezt megtették: minimum érdemi segítséget nyújtsanak, menhelyenként felmért létszám alapján: INTÉZKEDJENEK! 

Az országos szervezetek, elosztásban jeleskedő ernyőszervezetek, mint “érdekszövetség” ott „púposkodnak” a frissen terített tárgyalóasztal mellett: ők jórészt nyereséges évet zárnak. (Megérne egy misét ennek okára rájönni) 

A magánszemélyek, kisebb állatvédő szervezetek – különösen a végeken, Borsod, Baranya, Szabolcs – minden anyagi erejüket és tartalékaikat felemésztve milliós adóssággal KÉNYTELENEK BEZÁRNI! Harsog a média: KÖZÖS ÜGYÜNK AZ ÁLLATVÉDELEM!
Kérdezem: kivel? 



About regio34

Check Also

MA VAN A VÍZ VILÁGNAPJA

Az 1993 óta ünnepelt világnap célja, hogy ráirányítsa figyelmünket az édesvíz fontosságára, valamint az édesvízi …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.