A hagyomány szerint 1719 éve, 301. szeptember 3-án jött létre San Marino államocskája, amely jelenleg a világ ötödik legkisebb országa a maga mindössze 61 négyzetkilométeres területével.
A legenda alapján a már kezdetektől köztársaságként működő államot egy Dalmáciából, Rab szigetéről Itália területére érkező kőfaragó, Marinus alapította. A keresztény Marinus római üldöztetése elől menekült San Marino hét hegye közül a legmagasabbra, a Titanóra, ahol remeteként élt, és hamarosan kis közösség gyűlt köré.
A földet birtokló hölgy szimpatizált Marinóval és követőivel, ezért a környező néhány heggyel együtt a közösségnek ajándékozta. A később szentté avatott Marinus a feljegyzések szerint 366-ban halt meg, utolsó szavai szerint „szabadnak hagyom mindkét férfiútól” a kis közösséget – a későbbi értelmezés alapján ez a császárt és a pápát jelentette volna.
Rejtélyes, hogy a máig is alapító szentjének olaszos nevét viselő kisállam miként volt képes megőrizni függetlenségét Itália viharos története során. San Marino vezetői jól taktikáztak az észak-itáliai háborúskodások alatt, különböző szövetségekhez és frakciókhoz csapódva sikerült elérniük, hogy hosszabb időre egyetlen hódító sem vetette meg a lábát a környék fölé magasodó hegyeken. Az állam önállóságát 1602-ben VIII. Kelemen pápa szerződésben garantálta.