Tisztogatás Oroszlányban avagy ahol vágják a fát ott hullik a Forgács?

Vajon ismét a Lazók-Czunyiné paktum miatt veszítette el valaki a munkáját?

Azonnali hatállyal felmondtak Forgács Józsefnek, az Oroszlányi Médiacentrum szerkesztőjének. A fotóját rögtön eltüntették a médiafelület honlapjáról és a többi szerkesztőjét sem rakták még vissza, ha esetleg valaki „szolidaritást” vállalna vele akkor érezze a munkahelyének illékonyságát.

Mik lehettek az okok? Vajon közrejátszott-e, a portálunkon korábban már taglalt konfliktus a polgármester és a szocialista frakció között? Lehetett-e az az oka az eltávolításnak, hogy Forgács jó viszonyt ápol Székely Antallal és Sólyom Jörannal, akik a meg nem erősített hírek szerint vezetik a polgármester elleni puha ellenállást a város baloldali frakciójában, miközben egymáson is próbálnak fogást találni, mert a helyi DK nem támogatja Székely jelölti ambícióit a 2018-as országgyűlési választásokon? Esetleg már annyi is elég az eltávolításhoz, hogy Papp Péter, a Fidesz városi frakciójának vezetője kénytelen volt nyilvánosan elnézést kérni egy akasztásos hasonlatáért, amit az élő adásban Forgács József egy „Ejnye, ilyet ne mondjon!” reakcióval kiemelt az egyébként elég egysíkúra sikerült interjúban, ahol a városban nem túl jó hírnévnek örvendő Papp a Művelődési Ház igazgatónőjét próbálta támadni? Előfordulhat, hogy ez már az előkészület a ’18-as országgyűlési és a ’19-es önkormányzati választásokra? Igaz lehet az a „pletyka” hogy a háttérben megegyezett Lazók és Czunyiné, hogy ha a bokodi Fideszes marad a képviselő ’18-ban akkor visszafogja a városi Fideszt a ’19-es önkormányzati választásokon, hogy megkönnyítse Lazók dolgát? Ennek a célnak esett áldozatul a szerkesztő, mivel egy sokkal lojálisabb ember kellett erre a posztra?

Ma már ennyi is elég?

Eljutottunk arra a pontra, amikor egy egzisztencia múlhat azon, hogy a városban kiskirályként viselkedő prominensek bárkit eltávolíthatnak a munkahelyükről, amit nem a saját pénzükből, hanem adófizetői forintokból tartanak fenn? Valószínűleg nem kedvelte a városban mindenki a szerkesztőt, de elvitathatatlan érdemei vannak az oroszlányi televíziózásban, több dokumentumfilmjével is országos elismertséget és díjakat hozott annak a városnak, aminek a „vezetői” most egy suhintással elvették egy ember megélhetését és ezen keresztül a többi ott maradt dolgozónak is „irányt mutattak” a városi tévé működtetésének koncepciójáról.

25 évnyi tapasztalat és munka csak ennyit ér ma Oroszlányban?